Koraszülés és halandóság

 Home / Koraszülés és halandóság

A következő generációról való gondoskodás az emberiség egyik legősibb törekvése. A gyermeket váró anyák tisztelete és óvása európai keresztény kultúránk egyik sarkalatos értéke. Amikor rájuk vigyázunk, már két életet pártolunk és veszünk figyelembe. A „két élet” elve még kézzel foghatóbb a szülést követően.
Az elmúlt fél évszázad tudományos fejlődése lehetővé tette, hogy nem csak az időre született újszülöttek kapnak esélyt a hosszú, tartalmas életre, hanem a magzati korban lévő, nemritkán a vártnál négy hónappal korábban világra jövő újszülöttek is. Az anyaméh által biztosított jólétet azonban maradék nélkül minden erőfeszítés ellenére sem sikerül biztosítani. Annak ellenére nem, hogy külön tudományággá vált a koraszülöttek mesterséges táplálása, kíméletes lélegeztetési stratégiák és eszközök kerültek kifejlesztésre és kifinomult vizsgáló módszerek segítenek követni a magzatok születés utáni keringési viszonyainak átállását, optimalizálását.
Az elsődleges cél tehát nem lehet más, mint magát a koraszülést elkerülni, megelőzni.
A megelőzés elvét képviselik a különböző szülészeti társaságok ajánlásai, így a Brit Királyi Nőorvos Kollégium (RCOG), az Amerikai Nőorvos Kollégium (ACOG) a Kanadai Nőorvos Tár-saság illetve a Cochrane adatbázis ide vonatkozó megállapításai is. Ezekben kitérnek nemcsak a koraszülés megelőzésének lehetőségeire, de például arra is, hogy tervezett császár-metszés, szülésmegindítás koraszülést nem okozhat, azt a szülés várható időpontjához kell közelíteni és a 39. terhességi hét előtt nem lehet elvégezni.