Magyarországon jelenleg évente 1200-1500 igen kissúlyú koraszülött születik, közvetlen ellátási költségük 1,0-3,0 millió Ft/fő között mozog. Évente a teljes becsült költség 3,0 - 4,5 milliárd forintot jelent. További 6000 koraszülött esetében a közvet-len ellátás 0,6-1,0 millió Ft/fő, amely becsült költsége 5,0 milliárd Ft/év. Jelenleg az összes közvetlen költség így 9-10 milliárd Ft/év-re tehető, ám a későbbiekben is szükséges tartós ellátás költsége nagyságrenddel nagyobb ennél (Timmermann: Koraszülés és megelőzése, kézirat).
Az éretlen, kis születési súlyú koraszülöttek között sokkal gyakoribb az ideg-rendszeri károsodás előfordulása, mint az időre születettek között. Még az ép értelmi képességgel rendelkező, a kezdeti időszakot könnyebben átvészelő csoportban is gyakoriak a részképességek zavarai. Ez további pedagógiai, gyógypedagógiai költségekkel jár, amelyhez hozzáadódnak a későbbi, munkaerőpiaci (pl. nehezebb elhelyezkedés) költségtényezők is, így a koraszülöttséggel járó nemzetgazdasági kiadások kifejezetten magasak. Mindezek mellett feltétlenül meg kell említenünk az érintett koraszülött gyermekek (majd felnőttek), illetve családjuk alacsonyabb életminőségét, a koraszülés és a vele nagyon sok esetben bekövetkező különböző fogyatékkoságok jóllétre gyakorolt hatásait, amelyek a szülőkben és a családok mindennapjaiban, életében egyaránt tetten érhetők.
A koraszülött gyermekek célirányos és hatékony fejlesztése tehát jelentős gazdasági és életminőségben megmutatkozó hasznot hajtana. Ha az évente jelentkező költségeket 20-%-os mértékben csökkenteni lehetne, az évi 2 milliárd Ft közvet-len és 10-15 milliárd Ft tartós költség megtakarítását eredményezne.
Szubkulturális és családi háttértényezők szerepe a problémakör kezelésében
Az ezredforduló óta eltelt másfél évtizedben mintegy tízezerrel csökkent a születések száma Magyarországon, ugyanakkor gyakorlatilag változatlan maradt a koraszülöttek aránya. Mindemellett figyelembe kell venni, hogy a folyamatosan fejlődő egészségügyi ellátásnak köszönhetően a koraszülöttek túlélési esélyei folyamatosan nőttek, így végső soron nőtt a száma azoknak a koraszülötteknek, akik családjukhoz hazakerülhettek.
A Semmelweis Egyetem kutatóinak egyik tanulmánya (Balázs et al, 2012) szerint jelentősen csak akkor szorítható vissza a koraszülések száma Magyarországon, ha az egészségpolitika a legnagyobb kockázatú roma nőkre koncentrál. A Balázs Péter vezette kutatócsoport a 2009 és 2012 között a négy észak-kelet-magyarországi megyében szülő 18 ezer szülő nő adatait elemezte. Többek között arra a megállapításra jutottak, hogy a magukat romának vallók körében lényegesen magasabb volt mind a koraszülötteket, mind a kis súlyú újszülötteket világra hozó nők aránya: 10,7 százalék volt a koraszülött roma csecsemők, míg 7,9 százalék a nem roma babák aránya, míg a 2500 grammal született a roma kicsik 14,2, míg a nem romák 7,6 százaléka. (Haiman, 2014)
A párkapcsolatok átalakulása miatt (pl. növekszik az élettársi kapcsolatokban élők, vagy éppen egyedülállóként gyermeket vállalók aránya) gyakoribbá váltak a házasságon kívüli szülések. A KSH adatai szerint a 2000-es évektől kezdve a gyermekek átlagosan több mint egyharmada nem házas (leginkább egyedülálló) nőtől született. Az Észak-Alföldi régióban 30 év alatt ez az arány 9,5 %-ról 34 %-ra nőtt 1980-2007 között. A válások nagyobb aránya a modern társadalmakban szintén bizonytalanabb családi hátteret eredményezhet a koraszülött gyermekek számára is. Ezek a tényezők újabb, speciális kihívásokat jelentenek a koraszülöttek fejlesztésében, családi nevelésük optimalizálásában.